Alakulgat

Mindenki láta már ezt  a képet. De akkor is vicces.

Mindenki láta már ezt a képet. De akkor is vicces.

Elvonul egy kis szünetre a klubfoci, és ez a válogatott kör elég jókor jön: a játék alakul, de még messze nincs kész. Minden plusz felkészülési idő nagyon kell most, de az Inter és a Hellas elleni meccseket látva úgy gondolom, jó lesz ez még. Ez a poszt ezekről fog szólni, megnézzük hogy pontosan hogyan is játszunk, mik az előnyök és a hátrányok, és hogy ezekből mire lehet számítani.

Offenzivitás, rohanás, kézilabda, minden egyéb. Ezek a Zeman-hívószavak, amik tökéletesen megállják a helyüket. Nincs hosszas labdafényezés, a passzok szinte mind horizontálisak – ettől rettentő gyors és lendületes lesz a játék, amit jó nézni. Ez az első amit az ember észrevesz. Innentől talán úgy lenne érdemes csinálni, hogy végigmegyünk a csapaton, csapatrészenként.

A védelem úgy ahogy van, kuka. A szélsőkkel mondjuk nincs nagy gond, Balzano valóban előrelépés Pisanóhoz képest és ami Zemannak kell azt hozza, úgyhogy tulajdnképpen ez rendben van. A belső védők egyszerűen gyengék, Avelart pedig szeretjük, támadásban remek, de azért gyakran marad üresen mögötte terület. A kapusunk pedig teljesen középszerű, de legalább valóban azonnal kidobja a labdát – ezek szerint ő fogja vévigvédeni a szezont, bármi is lesz. (Már ha Zeman végig marad, természetesen.)

A középpálya nagyon rendben van, Ekdalt most nem azért fényezzük mert hármat rúgott az Internek, hanem mert tényleg remek. Érezhető volt a cseh bolond érkezésekor is, hogy ő húzhat ebből a legnagyobb hasznot. (És mi éreztük is.) Mind fizikailag, mind fejben alkalmas a rohanós játékra, a csapat egyik legerősebb pontja. Középen Crisetig (akinek nem tudom hogy hogy kell ejteni a nevét, amit az olasz kommentátor mondott azt nehéz elhinni) darál rendesen, de semmi extra. Contit nagyon megnézném itt, de ehhez sajnos még nem volt szerencsém. Vele mondjuk valamit nyilván lassulna a játék, de a jó passzai miatt így is megérné. Dessena pedig nagyon szürke, neki láthatóan nem fekszik a gyors játék, nem mindig tudja fejben követni. El tudom képzelni, hogy nemsokára kiszorul a csapatból.

És akkor jöjjön a lényeg: a támadósor. Eleve ez a legerősebb csapatrészünk, most meg aztán végképp kiemelkedő szerepe van. Kezdjük Cossuval: őt először is imádjuk már a blog alapítása óta, és a karszalag is nagyon jó helyen van nála. Az olasz futball egy eltűnőben lévő posztját, a trequartistát testesíti meg, annak minden romatikájával. Most a baloldalon játszik, és pontosan ugyanaz történt vele, mint Tottival a Románál: teljesen kivirágzott Zemantól, ontja a zseniális passzokat, és még gólokat is szerez. Ettől eléggé fel is billen a csapat, a baloldalon az Avelar-Ekdal-Cossu trió jóval erősebb és kombinatívabb mint Balzano-Dessena-Ibarbo a másikon.

Sau talán az egyetlen vesztese a 4-3-3-nak, ugyanis ő is balra való, de ott most nincs hely – ha lenne center, akkor is Cossunak kellene itt játszania. Így Sau csak szenved középen, mert neki terület kell, nem véletlen hogy a Hellas ellen sokszor cseréltek helyet Ibarbóval, és jobbról próbált gyorsulni. Ibarbo nagyjából ugyanazt tudja mint eddig: nagyon gyors, nagyon veszélyes, de nagyon buta is tud lenni. Éppen ezért centerben talán nem is érdemes megpróbálni, a legfőbb erényei ott elvesznek. Érdemes lenne egyébként Longót kezdetni egyszer, de persze akkor Sau kimaradna.

Visszanézve az eddigieket: tulajonképpen nagyon nagy gond nincs a kerettel, de képzeljük el ugyanezt a csapatot a tavaly ilyenkori játékosokkal: Nainggolan, Astori, Pinilla mennyit dobnának rajta! Hát még ha Agazzi is itt lenne… (Meg kéne próbálni kikölcsönöni a Milantól, ahol jelenleg harmadik számú, biztos nem ez volt az elképzelése amikor odaigazolt.)

Összességében tehát még mindig nagyon kevés a pontunk, de a játék tetszetős, és a Hellas elleni vereség nem akkora tragédia. Úgy értem, ők egy jó csapat, idegenben kikapni tőlük belefér. (Ha EL-be akarunk menni akkor nem, de idén ne akarjunk.) Most van még két hét fejlődni, és a nagy őszi meccsáradatban kiderül, mit is ér Zeman. Ha összeáll a dolog, a gyengébb csapatokat megverjük, és néhány nagyobbat is megszívatunk, tesszük mindezt a kieséstől távol, a 10-13. hely környékén, akkor rendben vagyunk, és el lehet kezdeni hosszabb távra építkezni. Mert igen, el tudom képzelni azt is, hogy hosszabb távon Zemanban gondolkodjunk. Ha most biztonságosan benntartja a csapatot, tanítgatja a kézilabdáját a játékosoknak, és kap is jó anyagot, akkor a játéka egyre csak jobb lesz. De ehhez a most következő időszakot korrektül le kell hoznia, és ez a legnehezebb az egészben. Hajrá!