Vezéráldozat

A Hogyan lopjunk felhőkarcolót? című hollywoodi tucatfilmben nincs semmi egyedi a világon, nem okozott élvezetet nézni, mégis az jutott eszembe a Genoa elleni meccs után. Van benne ugyanis egy motívum, ami (ahogy azt a szabályzat szépen előírja) párszor felbukkan, majd a végén egy meglepőnek szánt megoldással áll elő. Ami azt illeti, egészen meglepő megoldás volt. A tovább után a meccsről lesz szó, de nem hagyományos értékelő, hanem… nem is tudom igazán hogy mi. Mindenesetre az kiderül, miért is nyertük meg ezt a meccset. Sopiler: Conti.

Visszatérve a filmhez: ne nézzétek meg, mert nem érdemes, viszont azt azért elmondom, miért jön ide. A főszereplő bűncselekményt követ el, de mivel ő jófiú, és természetesen nemes szándékkal, viszonylag meglepő hogy a végén bevállalja a  két év börtönt hogy megmentse a többit, lecsapjon a rosszfiúra, blabla. És akkor a kulcsmondat: beáldozom a vezért. Egyébként sokan nincsenek tisztában annyira a sakkal, hogy a vezéráldozat nem jelent automatikus győzelmet, de valahogy a köztudatba ez szivárgott be. Mindegy is, a lényeg, hogy a vasárnapi meccset azért nyertük meg, mert az első félidő végén emberelőnybe kerültünk.

Ez pedig teljes mértékben Daniele Conti érdeme, aki egy rögzített helyzetnél szépen odament a már sárgás Manfredinihez, és folyamatosan provokálta, lökdöste, miközben integetett a bírónak. Diffidato volt, és valószínűleg tisztában volt vele, hogy ezért mindketten sárgát fognak kapni, de ez nem igazán érdekelhette, hiszen éppen vesztésre álltunk, és enélkül el is vesztettük volna. Ő viszont szépen “beáldozta magát” (igenis áldozat, ugyanis ezt sokan nem tették volna meg – eltiltva lenni nem jó, és pontosan tudjuk, hogy a játékosok többségét semmi más nem érdekli, csak a saját előremenetele).

Félreértés ne essék, nem volt szép, sportszerű, becsületes, vagy akármi. De egyrészt aki sportszerű és végletekig becsületes játékot akar látni az ne nézzen olasz focit, másrészt pedig pont ez a lényeg: Contit ez marhára nem érdekelte. Mit számít neki hogy páran anyázzák-e a meccs után, vagy hogy mit ír a Gazzetta? A csapata vesztésre áll, és ha nem történik valami sürgősen, akkor veszteni fog. Azt pedig nem lehet megengedni. (Hogy benitót idézzem: “győzni viszont muszáj, mert a szimpatikus vesztes kifejezés olaszra fordítva úgy hangzik, hogy a kurvaanyádat. Győzni kell. Mindenáron.”)

Remélem, már érthető hogy miért volt ez a pillanat fontos. Egy olyan játékosról beszélünk, aki már többször bizonyította kivételes elkötelezettségét és hűségét egy csapat iránt. Mindig azon picsogunk, hogy a klubhűség már eltűnt a fociból, úgyhogy még jobb látni egy ilyet. Conti egy, a Cagliari szintjéhez mérve elég jó játékos (nem ritkán a legjobb) és a játékintelligenciája is megvan. Említettem már többször, hogy amikor a blogolást elkezdtem, nem volt szimpatikus. Egy lassú, lusta alibiző játékosnak tartottam, akit csak a múltja tart bent a csapatban. Elég rossz korszaka volt egyébként az, és játékban tényleg nem tett hozzá sokat, de aztán szépen lassan megtalálta önmagát, és mostanra tökéletesen megértettem, mért van oda érte egytől egyig minden szurkoló.

Sau és Pinilla lövik a gólokat, Astori megy a válogatottba, Nainggolant pletykálják az Interrel és a Juvéval – ők azonban csak múlandó emlékek, egy-egy rövid időszak meghatározó emberei. Igazi csapat Contitól lesz, nélküle csak egy adag jó játékos szaladgálna a pályán.

Igazi kapitány, akit valóban csak szeretni lehet. Volt Riva meg a bajnokcsapat, volt Zola, de Contit pont az emeli a legnagyobbak közé, hogy egy ilyen korszakban tartozott a Cagliarihoz. A klubbal azonosítják, amire igazából minden szurkoló büszke lehet. Én pedig örülök, hogy láthatok játszani egy ilyen kivételes játékost, egy csapatáért végletekig harcoló, szívvel és ésszel mindenki más fölé növő, ikonikus alakot. Egy legendát.

  • EstiKornel

    Egyedül azért emlékszem erre a szörnyű magyar című heist-filmre, mert Eddie Murphy végre olyan karaktert kapott – és tudott hozni -, ami miatt a ’80-as években világsztár lehetett. Szóval miatta megérte.

    Ez az olasz foci, kis ízeiben nyilvánul meg a leginkább. Contitól meg marha okos húzás volt.